Battonyáról Pécskára vonattal – ha az Unió is úgy akarja

Battonyát és Pécskát eddig is sok szál kötötte össze. Ha az Unió is úgy akarja, hamarosan nemc sak közúton, hanem vasúton is meg lehet közelíteni a két települést, ami a régiónak is számos előnnyel járna.
A Dél-Alföld régióban jelenleg csak Lőkösházán keresztül visz át a vasút Romániába. A Battonya-Pécska vonal újraélesztésével változna a helyzet. A térségből könnyebben elérhetővé válna Arad és Temesvár.
A vasút ügyében Brüsszelben, az Európai Parlamentben Winkler Gyula, a Romániai Magyar Demokratikus Szövetség (RMDSZ) képviselője is lobbizik, aki a napokban dr. Karsai József polgármesterrel, országgyűlési képviselővel és Kreszta Trajánnal, a Magyarországi Románok Országos Szövetsége elnökével találkozott Battonyán a vasút ügyében.
– Battonya és Pécska között 1882. szeptember 25-én adták át a vasúti szakaszt, amelyen személyvonatok is közlekedtek, de a teherszállítás volt a hangsúlyosabb – beszélt a vasútvonal múltjáról dr. Karsai József, Battonya polgármestere. – A síneket az 1956-os forradalom után szedték fel nálunk. Néhány évvel később román oldalon is elbontották a vasúti pályát. Kreszta Trajántól megtudtuk, a vasút nyomvonala megmaradt.

– Battonyától a határig 1,7 kilométeres szakaszt kellene megépíteni, Pécskáig 7 kilométert. Ez a vonal aktívan kapcsolódhatna be a román-magyar vasúti vérkeringésbe.

Az Aradi és Csanádi Egyesült Vasutak (röviden ACsEV) egy magyar vasúttársaság volt. 1893-ban alakult az Arad–Körösvölgyi Vasút és az Arad–Csanádi Vasút egyesítésével. A vasúttársaság és előd vasútjai a helyiérdekű vasutak első sikeres hazai példájának tekinthető. Vonalai behálózták Arad, Csanád és Békés vármegyét. Az ACsEV elsőként vezette be a mozdonyos vonatok helyetti motorvontatást, mely a kiadások jelentős csökkenésével járt. Építkezései és üzletvitele példát jelentett a hazai mellékvonalak számára. A trianoni békeszerződés után vonalainak jelentős része Romániához került. A Magyarországon maradt hálózat 1927-től 1945-ös államosításáig Szeged–Csanádi Vasút néven üzemelt tovább.

Az Arad–Csanádi Vasút

Az Arad–Csanádi Vasút a borosjenői vonal mintájára épült. Csanád megyei érdekeltek Boros Bénit bízták meg a tervezéssel, aki egy Arad–Szeged vonallal, és egy belőle leágazó Mezőhegyes–Kétegyháza vonallal számolt. A vasút építését az 1881. évi XLVII. törvénycikk engedélyezte:

„Az engedélyesek, u. m. Lonovits József és érdektársai: Vásárhelyi Béla, Boros Béni, jogot nyernek egy Aradról – kapcsolattal a m. kir. államvasutak aradi állomásával és az arad-körösvölgyi vasút vonalával – kiinduló és Pécska, Battonya, Mezőhegyes, Palota, Nagylak, Magyarcsanád, Apátfalva, Makó, Kiszombor, Szőreg érintésével és kapcsolattal az osztrák államvasút szőreghi állomásához Újszegedig, továbbá a fővonalból kiágazólag, Mezőhegyesről kiindulva, Mezőkovácsháza, Magyar-Bánhegyes érintésével Kétegyházáig vezetendő mozdonyvasút építésére és üzletére; a kormány azonban felhatalmazással bír esetleg a fővonalból kiágazó kisebb szárnyvonalak építésére az engedélyt a megnevezett engedélyeseknek hasonló feltételek alatt szintén megadni.”

A vonalhálózat több részletben épült ki:
1882. november 5. Szőreg–Kiszombor (19 km)
1882. november 25. Arad–Battonya–Mezőhegyes
1883. január 5. Kiszombor–Makó (5 km)
1883. május 20. Makó–Mezőhegyes–Kétegyháza (77 km)
Kétegyházától külön vonalként épült meg a hálózathoz szervesen kapcsolódó Kétegyháza–Kisjenő vonal, mely 1884. január 1-jén nyílt meg.