Pécskai hagyományok Bretagne-ban

A küldöttséget Antal Péter polgármester vezette, s vele tartott többek között Bartók András, a Búzavirág Egyesület elnöke, Alin Sfăt, a kultúrház vezetője, Marinela Petran, a Mezőgazdasági és Kataszteri Igazgatóság vezetője és Eugenia Pete, tanácsos.
A harmincórás, fárasztó buszozást követően múlt pénteken Locminé községben nagy szeretettel és örömmel fogadta őket a breton Kevrenn Bro Logunec’h (Locminé breton neve Logunec’h) hagyományőrző együttes. Valóban rendkívüli kedvességgel fogadtak, vártak bennünket vendéglátóink, és mindjárt az érkezésünk napján lehetőségünk volt szétnézni Locminéban, megcsodálni a régi és az új katolikus templomot – mesélt az első élményekről Bartók András. – Délután fogadott bennünket a polgármester, este pedig vacsora után vendéglátóinkkal közösen énekeltünk. Nagyon érdekes, hogy hangzásban zenéjük inkább indulókra hasonlít, de legalábbis számunkra ezekből adtak elő. Másnap, szombaton maradandó élményben volt részünk, hisz vendéglátóink piknikezni hívtak bennünket az Atlanti-óceán partjára, s habár az idő hűvös volt, jó néhányan nem tudtuk kihagyni a lehetőséget, és megmártóztunk a vízben. Innen elvittek minket

Carnacba, amely amolyan francia Stonehenge-nek számít, mivel az itt látható 1999 darab kő, a helyiek legendája szerint, a breton hősök emlékét jelképezi – folytatta a beszámolót. A három pécskai néptáncegyüttes fellépésére a Locminéhez tartozó Moréac faluban került sor, ahol a Krollerion Mourieg hagyományőrző együttes fennállásának 25. évfordulóját ünnepelte. Jelenlétüknek, az eseménynek a pécskaiak is megadták a módját, hisz a táncosok népviseletbe öltözve vonultak fel az utcán, a csapatot pedig Antal Péter és Marinela Petra vezette, ez utóbbi egy pécskai kenyeret is vitt a kezében.
– A katolikus templomban előbb közös misén vettünk részt az összes meghívottal, vendégekkel, majd a délutáni előadáson mind a három csoport két-két táncot mutatott be a nézőknek – magyarázta Bartók. – Nagy tapsot kaptunk. Egyébként rendkívül érdekes és változatos volt a fesztivál, hisz az őseikre oly büszke helybeliek, például, amolyan színházi előadást is tartottak népzenére. Megható volt, mennyire őrzik hagyományaikat, nyelvüket, kultúrájukat. Este persze nagy búcsúvacsorát szerveztek, közös énekléssel, mulatsággal, ami szintén felejthetetlen emlék marad a számunkra, ezért is köszönjük a polgármesteri hivatalnak, hogy lehetőséget kaptunk a részvételre – tette még hozzá az egyesület elnöke. A szervezők persze a hazafele vezető utat is igyekeztek hasznosan kitölteni, mert néhány órát sikerült Párizsban tölteni. A kapcsolatok alakulása azonban várhatóan nem reked meg ennél az egyszeri, kölcsönös látogatásnál.
– A határok hamarosan teljesen eltűnnek, és mi szeretnénk szorosabbra fűzni Pécska kapcsolatait francia barátainkkal – mondta Antal Péter polgármester. – Elképzelhető, hogy Pécskának Battonya és Woluwe Saint-Pierre mellett a közeljövőben egy francia, pontosabban breton testvértelepülése is lesz.