Vers egy olvasótól

Dr. Czuth László 1946-ban született Battonyán, jelenleg Tiszafüreden él. Rendszeres olvasója honlapunknak, és küldött nekünk egy verset Battonyáról, szülőhelyéről. Elmondta, mindig battonyainak érzi magát, rendszeresen hazajár látogatóba, hisz öt generáción óta vannak itt gyökerei. Minden olvasónkat üdvözöl.

Dr. Czuth László
Battonya

(Battonyáról elszármazottak éneke)

Ahol ősidők óta él emberek csoportja,
Ahol Attila sírját a Maros vize mosta,
Ahol a mongol, majd a török a falut kifosztotta,
Ahol a település neve egykor volt Bothongya,
Az szülővárosom, Battonya ottan,
Lenn a határszélen, a Viharsarokban.

Hol a Szárazér a Maros vizét hozza,
És a Gödrösök a házak falát adta,
Hol a búzamező kalászait ringatja,
És a föld olajat, gázt rejt nyomokban,
Az szülővárosom, Battonya ottan,
Lenn a határszélen, a Viharsarokban.

Hol magyar, szerb, román egymás kezét fogja,
S hat templom hét tornya az eget „ostromolja”,
Hol hajdan tanyák sora a tájat átrajzolta,
És a búzát a nép öt szélmalomba hordta,
Az szülővárosom, Battonya ottan,
Lenn a határszélen, a Viharsarokban.

Hol a vidéket a nagybirtokrendszer uralta,
És sok ezer ember volt annak kárvallottja,
S hol a szegények a több bérért harcoltak,
Ott a csendőrsortűz hangjukat elnyomta,
Az szülővárosom, Battonya ottan,
Lenn a határszélen, a Viharsarokban.

Hol sok névtelen hős az életét áldozta,
És a szorgos nép a szebb jövőt álmodta,
Hol az álmokat Trianon elmosta,
És a nyári zápor a határkövet mossa,
Az szülővárosom, Battonya ottan,
Lenn a határszélen, a Viharsarokban.

Hol a felszabadulás a változást is hozta,
A magántulajdont a kollektív váltotta,
Hol a „szülővárost” ezrek hagyták ottan,
Hol Mikes a gimnázium névadója,
Az szülővárosom, Battonya ottan,
Lenn a határszélen, a Viharsarokban.

Hol a téli fagy a rögöt elporlasztja,
S a tavasz a rétet virágba borítja,
Hol a nyár a kalászt bearanyozza,
S az őszi szél a levelet elhordja,
Az szülővárosom, Battonya ottan,
Lenn a határszélen, a Viharsarokban.

Hová visszajáró vendég a fecske, s a gólya,
S a füves puszták kék egét rétihéja uralja,
Hol fogoly, fácán, fürj költ a sűrű bozótban,
S a községi nagyerdő a vadnyulak otthona,
Az szülővárosom, Battonya ottan,
Lenn a határszélen, a Viharsarokban.

Hol a szél egykor a nyárfasort fodrozta,
És az utcák egymást keresztezik, sorban,
Hol a tűzoltótoronyból végtelen a róna,
És az időt mutatja nyolc toronyóra,
Az szülővárosom, Battonya ottan,
Lenn a határszélen, a Viharsarokban.

Hol kunhalmok utalnak a régmúlt korra,
És az utakat övezte az eperfák sora,
Hol a téglagyár már nem termelhet soha,
És a gyermekfalu az árvák otthona,
Az szülővárosom, Battonya ottan,
Lenn a határszélen, a Viharsarokban.

Hová hajdanán „befutott a gyorsvonat”,
Hol nem dudálhat többé már a kisvonat,
Hol Szent István nevét viseli az iskola,
S a kéttornyú templom a város szimbóluma,
Az szülővárosom, Battonya ottan,
Lenn a határszélen, a Viharsarokban.

Hol József Attila is megfordult a tájon,
És márványtábla őrzi emlékét a házon,
Hol motorvonat járt át Pécskára, Aradra,
S felszedett sínpálya a régmúltat „siratja”,
Az szülővárosom, Battonya ottan,
Lenn a határszélen, a Viharsarokban.

Hol egykor a paraszt saját földjét szántotta,
Majd lett TSZ, mely a lovakat traktorra váltotta,
S mikorra a nép a sorsát „elfogadta” volna,
Jött a rendszerváltás milliónyi gonddal,
Az szülővárosom, Battonya ottan,
Lenn a határszélen, a Viharsarokban.

Hol a „kéttornyú” a régió legszebb temploma,
S a harang zúgása a hívők ékes hívószava,
Hol a volt kollégium ma Molnár C. Pál galéria,
Mely sok festmény és grafika méltó otthona,
Az szülővárosom, Battonya ottan,
Lenn a határszélen, a Viharsarokban.

Hová egykoron „hozott a gólya”,
Hol édesanyám a kezemet fogta,
Hol írni, olvasni is megtanultam,
S naphosszat játszottunk fáradhatatlan,
Az szülővárosom, Battonya ottan,
Lenn a határszélen, a Viharsarokban.

Ahol megszülettek a gyermekkori álmok,
Ahová mindig is vissza-visszavágyom,
Ahol a hosszú utcákat újra végigjárom,
S ahol mindig találok ismerőst, barátot,
Az szülővárosom, Battonya ottan,
Lenn a határszélen a Viharsarokban.

Hol a közelmúlt sem maradt nyomtalan,
Épült víz-, gázvezeték, mozi, bank és iskola,
Új házak, utak, panzió, fürdő és uszoda,
Kenyérgyár, sportpálya és idősek otthona,
Az szülővárosom, Battonya ottan,
Lenn a határszélen, a Viharsarokban.

Ahol a rendszerváltás a reményt sugallta,
Ahol a demokráciát a nép még csak tanulja,
Ahol ma még keserves sok-sok ember sorsa,
De a szebb jövőt az ifjúság bízvást elhozza!
Az szülővárosom, Battonya ottan,
Lenn a határszélen, a Viharsarokban.

Tiszafüred, 2009. december 13.